Gyermekk�nt �lmodtam �s azt hittem �gy lesz,
hittem az �letben �s nem f�jt a sz�vem.
Tudtam, hogy �n v�ltom meg majd a vil�got,
l�ttam a j�v�met �s semmi sem b�ntott.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok b�rmit egy dalban,
�s hogy ha szeretn�m elsz�llok innen,
ez a dal majd rep�t, a sz�rny�n visz engem.

De mi�rt csak �n rep�ljek, hogyha m�s is sz�llhat,
De mi�rt ne adjak dalban sz�rnyat, az eg�sz vil�gnak.

Ez a dal most sz�ll, �s lehet, hogy t�ged megtal�l,
�gy megismerhetsz engem, hogy mi az, amire sz�vem v�r,
�n is sz�llok e dallal, magasan rep�l�k most fel�d,
neked adom e dalt �s vele egy�tt a sz�vem is ti�d.

Csal�dtam sokszor m�r �s sok mindent b�nok,
a m�lyb�l �n ink�bb a magasba v�gyom.
Hi�ba mondan�d, hogy nem hiszel bennem,
�n akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig am�g sz�l a dal, az �n sz�vemben,
addig gondolatban sz�rnyalok a fellegekben.

Mindig v�rok r�d, m�g van el�g er� a sz�vemben,
soha nem adom fel, ne is k�rd, ezt nem teszem,
mindig harcolok �rted, k�zdeni fogok, m�g b�rja sz�vem,
nem adom fel, hiszen mindig k�zdeni kell.